A Keddünk egy szokásosan jó hangulatú napnak indult itt, a Civil Rádió Szerkesztőségében… Mindenki mosolygott, dolgozott. 12 óra után érkezett egy előzetes tájékoztatás, Ákostól, az Ügyvezetőnktől, „Frekvencia hosszabbítás” címen.. Amikor elolvasunk egy ilyen címet, rögtön 2 dolog kavarogni kezd bennünk, anélkül, hogy meg is nyitnánk azt… Sikerült a hosszabbítás…vagy mi van ha…mi van ha esetleg..nem.. Megnyitottuk.. Kollégánk Fázold Helga olvasta fel azokat a sorokat, melyek mögött az állt: Nincs több remény, LEKAPCSOLNAK MINKET… A Szerkesztőségben haláli csend lépett a boldogságunk helyébe, melyből bánat, sírás és az a bizonyos „Mi lesz most Velünk? Ennyi?” érzés. Négyen voltunk akkor a Szerkesztőségben, de 1 emberként borultunk egymás karjába. Amikor ezt megtudtuk, éreztük,, hogy erősnek kell lennünk, úgy, hogy ez a hír kizárólag amolyan belső infó maradjon. Engem, azaz Márkus Mátét olyan mértékben viselt meg a hír hallata, hogy vége lesz egy nagyszerű helynek, amit mindig a második családomnak neveztem.. Talán nem véletlenségből.. Hogy nem akartam elhinni, és valóban, most se akarom! 16 órakor indult a délutáni magazinunk, a 117 Perc. A legkevésbé sem szerettük, szerettem volna, ha az adás technikai szempontból sérüljön. Szünetekben és az interjúk alatt is voltak nagyon nehéz pillanatai Móninak, ilyenkor a maximális segítséggel támogattuk Őt. Szomorú vagyok mert, nem így kéne lennie.. De boldog is, mert ebben a több mint másfél évben talán olyan szelete lehettem a Csapatnak, ami sose gondoltam volna, hogy lehetek..
Márkus Máté.
Kiemelt kép:
Mi. Filmészlet - by Poliwood.hu.
0 megjegyzés: